Hát igen, a kereskedelemben már október végén elkezd készülődni az ember a Karácsonyra. Gondoltam egy hónappal előtte már én is dizájnosítom a blogot (de szép madzsar szó!), mert találtam egy tök jó hátteret, és sorry a korallszínű háttérszínért, de ez passzol hozzá a leginkább. 

Húdeleszitt évértékelő! Sok-sok új sorozatba kezdtem bele idén, bizony lesz mit írni.. És sok minden is történt! 

To be continued...

Ezt a hülyeséget, amit most álmodtam, muszáj leírnom :D

Gondolom nem csak én vagyok úgy vele, hogyha nagyon kell pisilnem, azt álmodom, hogy vécét keresgélek, de hálistennek sosem jön össze. Na most is így volt :)

Helyszín: egy diákszálló, vagy valami olyasmi. Lógok a második magyar óráról, mert már túl sokat késtem és nem akarok bemenni. Vécé, vécé, vécé, mindegyik "bandának" megvan a saját fülkéje, mert ugye klikkesedés van. Az enyémet elfoglalták, megyek a következőhöz. 

Helyszín: egy barlang (?), zöld falakkal, lelapogatott, zöld falakkal, mint egy kemence belseje, vakoltan és gömbölyűen. Leülök, próbálkozok meztelenül (?), amikor egy másik ajtón rámront egy srác (wtf?!). Torkom szakadtából üvöltök, hogy takaroggyá ki innen, az meg nem akar kimenni. Kirongyolok, a folyosón nagy felháborodást keltve az üvöltözéssel.

Helyszín: egy sátor, aminek oldalára rásüt a napfény, és az emberek a szemembe néznek, miközben hozzám beszélnek kívülről. Mi az isten, tán átlátszó a sátor? Látszik, hogy ott ülök a vécén? :D Kirongyolok, üvöltözöm megint, mire egy oltári dagadt srác magyarázni kezd egy csajjal egyetemben, hogy az ő klikkjük kitesz egy vécépapírt az "ajtóra", amit le kell gurígatni, így jelezve, hogy van bent valaki. Felszívom magam, hogy na most továbbállok, és inkább kibírom, de nem megyek vécére.

Helyszín: egy kis barlangszerű lyuk, egy bárpult, ahol kiszolgál egy srác. Mivel a klikk, akiké a sátor volt, hardcore metálos emberkékből áll, spontán költök egy dalt, hogy ne haragudjanak már, amiért a vécéjüket akartam használni. "Legurígatott vécépapír, ezek vagytok ti" - és egy hörgős sikítás-üvöltéssel zárom dalomat, amibe a klikk többi tagja is beszáll. Fejem felett egy polc a hangerő hatására kimozgolódik a falból, és majdnem a fejünkre pottyan. Oldódik a feszkó, én meg behajolok a csaposhoz, hogy mondjon már egy tuti kis helyet, ahol tudnék vécézni!

Válaszképpen felébredek, letotyogok a lépcsőn és végre valahára sikerül...

Majdnem vége a nyárnak, és bizony sikerült egy-két élményt is átélni.

Miután úgy döntöttünk, hogy összeismertetjük a családjainkat, áthívtuk Ed szüleit grillpartira. Egész jól ment, zökkenőmentesen, szülők tegezőviszonyba kerültek. Másfél hónapra rá mi mentünk át Ed szüleihez nyúl és kacsahúst enni, (jelentem a nyuszi finom volt!) ahol a család apraja-nagyja megjelent. Végre tiszta, hogy ki kinek a mije, összeismerkedtem a maradék rokonsággal is, hallgattam családi történeteket, megkedveltem 1-2 embert, és régi fotókat is láttam Edről gyerekkorában (hehe :D). Anyuék is csak jókat nyilatkoztak, apunak tetszettek a kacsák, meg a kriplikutya, én az új macskával barátkoztam össze.

Apropó kisállat: apám fűzi anyámat, hogy végre legyen kutyánk. Már kitalálta a helyét is, most válogatunk, melyik fajta illene hozzánk leginkább. Bár eleinte apu is ellene volt, most végre beadta a derekát, mert ő is mindig szeretett volna kutyát a házba. Még egy kis puhítás, és úgy néz ki, jövő tavasszal elkezdhetünk keresgélni! :)

Sajnos görénykém nem járt ilyen jól.. Megjelent a hátán egy csomó, aztán az oldalán, aztán felpuffadt a feje. Utóbbi lehet rovarcsípés/allergia, az orvos is csak nézett, hogy mi van. Miután kimondta az ítéletet, hogy sajnos rosszindulatú daganata van és belsőleg is átterjedt nagy valószínűséggel, kapott gyulladáscsökkentő és immunerősítő injekciót, ami most úgy néz ki használ. Műteni nem érdemes, 3 hónap sem telne bele és újra kijönne rajta valami. Etetjük szelénnel is, hátha..

A balszerencse lehetne a második nevünk Eddel. Az agárdi kempingezés úgy kezdődött, hogy Ednek az autóba, Velencétől nem messze jutott eszébe, hogy otthon maradt a pénze, amit a nyaralásra, külön borítékban tett félre. Másodszorra a fürdőgatya, amit nemrég vettünk, nem volt jó rá. Aztán mindennap volt vihar, és baromi hideg volt a tó vize, szóval nem sűrűn tudtunk fürdeni. Ennyi monszunt túlélni egy sátorral, csodálom, hogy sikerült.

Na de azért volt néha szerencsés napunk is. Nem túl meleg, felhős napokra időzítettük a biciklizést, ami nem mellesleg baromi jó volt. Ha nekem valaki előre megmondja, hogy több, mint 90 kilométert fogok letekerni két nap alatt, a pofájába röhögök, az biztos. De megcsináltam, ha másnap kissé fáradtan is. Láttuk az Ingó köveket, a Katonai emlékparkot, néhány kikötőt, kenu versenypályát, strandot, megnéztük a korzót is. Második nap Velencétől már dörgős-villámlós viharban, szakadó esőben tekertünk a kihalt terepen végig. Kissé ijesztő volt végigélni a vihart egy sátorban, ami épphogy megvédett minket az esőtől..

Eddel úgy döntöttünk, mostantól közös lesz a kassza, és elindítjuk az OTP lakástakarékot, így négy év múlva már meg tudjuk csinálni a lakásunk szerkezetét. Nyaraláskor úgy tűnt, jó ötlet a közös kassza, ebből fizettünk mindent. Összeadva rendeztük a tartozásainkat is. Kéményépítés lesz augusztus végén, szóval át kell rendezni az emeleten mindkét szobát.

A biciklitúra után rákattantunk a félig túra, félig városi biciklikre, szóval nekiálltunk gyűjtögetni rá. Így megússzuk a bejárás költségét :) Szóval előbb bicikli, aztán tévé, aztán autó. Az utolsó nagy falat lesz, tudom.

Kaptunk ajándékba egy bonsai fát, amit Ed választott és ő gondoz. Karácsonyra lesz nekem is egy :)

Basszus, most jöttem rá, hogy annyi idős vagyok, amennyi idősen Kurt Cobain meghalt! OMG.

Nyárra terveztünk néhány programot, reméljük ezek most összejönnek, ha már Nova Rockra nem sikerült kijutni..

Az úgy volt, hogy februárban megvettük a jegyeket, amiért 96 ezret kellett fizetni 84 helyett. Májusban meg kellett hirdetni, hogy eladók, mert kedves kolleganőm kitalálta, hogy neki pont akkor lesz autós találkozója. Buktunk 16 ezret rajta, de végül a jegyek elkeltek, és fájt a szívünk a Black Stone Sherry után.. De mivel az In Flames lemondta, tárgytalannak éreztem az egészet, nem voltak olyan erős húzónevek, amiért érdemes lett volna küzdeni.

Node kempingezés lett az új terv, 8 napra elvonulunk Agárdra július végén, jövő héten pedig 3 nap szabit csapunk a hétvégéhez, és meglátogatjuk a Budakeszi Vadasparkot, a kalandparkot és egy éttermet.

Sajnos bezárt a kedvenc haraszti pizzériám, ahol a szülinapomat is tartottuk volna, úgyhogy azt hiszem megint kereshetek egy új, igazi olasz pizzériát...

Vettünk egy új hűtőt, ami reményeim szerint egyszer majd az enyém lesz, a régi hűtő pedig landolt a mi szobánkban, mert sikerült kiharcolnom. Teleraktuk üccsivel, kajával, joghurttal, pudinggal, pingvinnel. Nem is olyan szörnyű zajt csap, és rendkívül hasznos! Asszem luxusban élek.

Kaptam egy éves évfordulónkra így utólag egy Kamelotos egérpadot, nagyon cuki lett!

Miután a Margit szigeten kirándultunk kettesben Petivel, megállapodtunk, hogy a libegőre, a Budai hegyekbe és a BKV hajóra is eljutunk. Tervben van még egy egynapos túrázás, bár nekem Szilvásváradon a Fátyol vízesés és a Rám-szakadék tetszene a legjobban. Tapasztalt túrázónk, Nyúl pasija szerint kissé nagy falat lenne nekem az utóbbi, de asszem egyelőre bevállalok egy max tíz kilométeres távot, aztán meglátjuk, hogy mennyire megy ez nekem.

El is felejtettem már, hogy biciklivel életveszélyes közlekedni, pedig csak a Fő úton húzok el nap mint nap. Ennyi majdnem balesetet életemben nem halmoztam még fel, mint az utóbbi 2 hétben..

Rám jött az őrület, vettem egy sajtostallér sütőt, ma le is fogom tesztelni, hogy hasznát vesszük-e még ezután is.

A görény megint átesett egy műtéten, az előző másfél órás műtét, 15 ezer forint és altatáshoz képest ezt megúsztuk egy ezresből, és csak egy kis égetés volt az egész. A doki szerint bizony bőrdaganata van a drágámnak, de reméljük többet nem fog kijönni rajta..

Mikor azt hinnéd, hogy egy fárasztó nap után még elmész bevásárolni, aztán hazaesel, kajálsz, lefürdesz és bezuhansz az ágyba, kapod a hírt, hogy délután 5-6 között jönnek a faszállítók...

Asszem már ebben az egy mondatban elmondtam, mekkora szívás ez, de lesz még, csak figyelj!

Nem tudom milyen csoda folytán, de egy teljes adag csirkepörkölt és egy teljes adag barackleves után még nem dőltem ki a melóban, és még hazaérve éhes is lettem, mert majd egy órát vásároltam... Csilla már viccelődött, hogy mivan, hol a fa? Máris bepakolták? Na fogadjunk, hogy még ide sem értek (este 7). Igazam lett. Kipakoltam a holmikat, bevágtam egy zacskónyi patogatott kukorica háromszöget, meg egy nescafé frappét, csak miután fekete teával kezdtem a reggelt és energiaitallal folytattam délután, dehát azt mondták, hogy holnap reggel érkezik a fa. Nem mintha energizálódtam volna nagyon, és várakozás közben még eldőltünk kicsit pihenni is, este 8:15-kor berobog az a kibaszott teherautó és összeszedvén magunkat levonultunk, mint a kisangyalok. 

Munkás ruha, pulcsi, munkás kesztyű, cigi a szájba, nade ezek ott tanácskoznak az udvaron. Apám mérőszalaggal a kezében kiabál, a két famunkás tördeli a kezét és nagy nehezen elérik a főnököt. Apám a telefonba elkezd ugatni, aztán egyre erőteljesebben, hogy ő 10 köbmétert kért, helyette 7,5-öt kapott. Ő ezt nem fizeti ki, vigyék vissza, nem beszélve arról, hogy hétfő-keddre, aztán szombatra, aztán péntek 5-6 közé vártuk őket, és itt van péntek fél9. Öt perces üvöltözés után főnök visszakozott, apám lealkudta 7 köbméterre, szóval némi pálinkázás után megindultunk a teherautó felé. Én vissza is fordultam rögtön, két ember, köztük tesóm barátnője mászott fel és gurigatta le a fákat a platóról. Olyan világszámba ment a platón egy csaj, hogy tesóm és az egyik fás kolléga is lefényképezte, hogy ezt senki sem fogja elhinni. Apám, mint a führer irányította a csapatot, láncba álljunk, talicskázzunk, vagy egyéni fahordás legyen? Én kiálltam a láncból, mondván arra számítottam, hogy 80%-a vékony fa lesz, és 20% vastag, de az arány pont fordítva van, és én egyéni tempóban akarok dolgozni. Sajnálom, hogy nem vagyok jó csapatjátékos.

Próbáltam kiszedegetni a piszkafákat, azért egy-kettővel így is megküzdöttem, de a fiúk mindig segítettek. Sötétedett, szóval lett reflektorfény, mini hifi, meg újabb löket pálinka, én Powerade-del turbózódtam, egyik pillanatban megizzadtam, másikban kihűltem, szóval 5 percenként tüsszögtem út közben. Fogytán volt a fa, szóval fogtam egy karkosarat és megmentettem a sok háncsot, ami tökéletes lesz begyújtósnak. Több ponton volt szívás az egész: volt vagy 10 db olyan fa, ami apám hordóhasának a kerületével vetekedett, és nem lepődnék meg, ha a súlyával is így lett volna. A fa vízes volt, nem hogy 4 hónaposak nem voltak, de szerintem tegnap még madarak csicseregtek és mókusok kergetőztek rajta. Én és a Csilla próbáltuk a fiúk munkáját még könnyebbé tenni, bár így is történt baleset, mert az egyik fa, amit Csilla eldobott felém, a bal térdemhez vágódott.

Anyám bent próbált főzőcskézni, ugyan nem fapakolós kajával készült, mert azt szombatra tervezte volna, de így is volt sok finomság. Volt vagy fél11, mire bekerült az összes fa, és 11kor neki is láttunk vacsorázni. Egyetlen lábmosáshoz maradt erőm, mivel egész nap sportcipőben voltam, nehogy reggel szegény Peti bekómáljon és elkéssen. Mert hogy 12 órás műszak és egy fapakolás után még szombat hajnalban fel is kellett kelnie, hogy újabb 8 órát lehúzzon. A vacsorához elfogyasztott kóla sem tudott visszatartani attól, hogy éjfélkor kidőljek.

Azt álmodtam valamelyik nap, hogy egy Kamelot koncert előtt ácsorgok, és nem mehetek be. Nincs jegyem, pedig nagy a zsibongás, a hangulat, és izgalommal várakozik mindenki. Szar érzés, amikor a vágyott dolog egy karnyújtásnyira van, mégis oly messze..

Már második napja itthon dolgozom, ha nagy leszek, lesz támlás székem és egy normális asztalom. Jelenleg elfekszem magam az ágyban, félig ülve, mert így legalább nem akarok megfagyni.

Érdekes, múlt hét hétfőn még kint ütögettük a tollaslabdát az udvaron, azóta viszont nem volt szélmentes idő, de még 20 fok körüli meleg sem. Nem kívánom a fagyit. De ha nékem sok pénzem lesz, bevásárolok Snickers, Mars, meg Bounty jégkrémet a tacskóban.

Rám férne már egy tatarozás így tél végére, száraz a bőröm, csúnyák a körmeim, a hajam meg már három színű lett, köszönhetően annak, hogy a vége kifakult, szóval egy hajvágás sem ártana. Beszereztem pár új ruhát, de mit érek vele, ha fel sem tudom venni? Olyan, mintha megint ősz lenne, csak nyár nélkül. Sokszor vagyok fáradt/unott/depressziós/ingerlékeny, nem tudom, hogy ezen mindenki átesik-e ilyenkor, vagy csak én vágyódom ennyire a meleg, meg a nyár után..

Kezdtem örülni, amikor közteresek lepték el szeretett kis városomat, és szorgosan vágták a füvet, meg a levendula bokrokat tövestül tépték ki. Majdnem mondtam már nekik, hogy fizetek, csak vigyétek el innen őket jóóó messze. Aztán másnap látom, hogy a levendula állomány kicsit sem csökkent, mindössze visszább vagdosták őket, mert elkezdtek burjánzani. Nem elég, hogy két napig levendula felhőben úszott a város (hálistennek pont akkor szabadul fel belőle a legtöbb illat, amikor vágják őket), majd lesz megint olyan időszak, amikor meg akarunk tőle fulladni. Kész, ez itt Orwell regénye nagyban, leszedálnak minket, aztán jól kimossák az agyunkat.

Igen, a levendula és a majmok iránti utálatom erősödött, párhuzamosan a pillangók iránti imádatommal.

Varrtam a görénynek egy függőágyat, de látom már a segge a földön van, szóval ezek szerint nem lett túl masszív a cucc.

Az idei volt életem legrosszabb szülinapja. A nagy pizzázós szervezkedés jól megbosszulta magát, az utolsó pillanatban kellett lemondanom, mert kedves kolleganőm a bandájával nem jelent meg. Mivel két turnusban vártuk az embereket, így nem akartunk ketten ott ülni, mint a díszfaszok, így áttettük a bulit haza. A torta legalább finom lett, de érzékeny lelkemnek nem tettek jót a megjegyzések az egyik kelletlen vendégtől.

Jajj de nem tudok megbarátkozni ezzel a felülettel.. Ha lesz majd bennem elég kreativitás, átviszem a blogot a wordpressre..

Megpróbálom bevezetni a szokást, hogy minden nap írok. Mondjuk így kissé laposabb lesz az olvasnivaló, mivel nem minden nap történik valami érdekes, de nekem mindenképp jó terápia lesz feldolgozni az eseményeket (legalábbis ezt mondják az okosok).

Kezdjük a tegnappal:

Itthon dolgoztam, gondoltam bírnom kell az éjszakát, így bevágtam egy +20%-os koffeines energiaitalt, amitől remegett a kezem körömfestéskor és doboltam a lábammal meló közben. Dejó lenne aludni egyet délután, még a koncert előtt, de örülök, ha időben elkészülök és nem késsük le a buszt. 

Ötkor még azon szenvedtem, hogy a webshopba elindítsam a képfeltöltést, úgyhogy negyedkor álltam fel a helyemről, és nekiálltam öltözködni. Gyorsba kitaláltam, hogy fél7kor indul a buszunk, nem maradunk le így se semmiről, mert 7 óra van kiírva kezdésnek, meg két előzenekar. 

Szóval készülődök, korog a gyomrom, kérdem aput, hogy hol van az ötre beígért sült szalonna vacsorára? Ötkor még csak a tüzet gyújtja meg, na mondom ebből se lesz időben kaja, csinálok gyorsba egy smack tésztát, de csak brutál csípős van itthon. Feljavítottam némi tejföllel, és kutyafuttomban, öltözés-sminkelés közben kapok be belőle egy-egy falatot. A buszhoz tartva észreveszem, hogy valami dzsuva van a frissen waxolt bakancsomon, hát nem egy darab smack tészta kuporgott rajta? A jegyet majdnem otthon hagytuk, az ajtóból fordultam vissza, hogy felkapjam.

Első alkalom, hogy tényleg időre elkészülök, meg is kajálok, úgyhogy a desszertet már csak a buszon eszem meg egy piskótamackó formájában. Dübörgünk a buszon, aztán a másik buszon, aztán a villamoson, beérünk a helyre, na vajon a cigit hogy oldották meg? Mert elvileg csak egy belépésre jogosít a jegy, és más kijáratról nem tudok. Hát megoldották. Másik ajtón kell kimenni egy kerthelyiségbe, így leülünk egy asztalhoz a frissen szerzett boroskólánkkal meg a rumos kólánkkal. Esküszöm, be fogok szerezni egy üveg Captain Morgant, állati jó íze van annak a rumnak! Külön örültem, hogy két citromkarika is landolt a jég mellett a poharamban (a citromos kólára még tavaly nyáron figyeltem fel, azóta ez a kedvenc).

Egyszer csak odavágódik hozzánk két srác, hogy leülhetnek-e? Arrébb csúszunk, erre megszólal az egyik: jöttünk barátkozni. Na mondom ebből koncertes ismertség lesz. És télleg. Trollkodni akartak, zavarni, meg kellemetlenkedni, de aztán a  fagyi visszanyalt, és rájöttek, hogy normálisak vagyunk, és hogy ez milyen ritka. Cseverésztünk kicsit, aztán mellénk huppant egy csajszi meg egy srác, újdonsült ismerőseink ismerősei, így azokkal is leálltunk csevegni. Kiderült, a csajszi kicsit fanatikus, rajzolt egy képet Elize-ről, amit majd oda akar adni, ha lesz dedikálás, bár ő is simán odaadhatta volna koncert közben neki, amikor egy plüssmackót vágott be a színpadra valaki a tömegből. Azt a szegény mackót hurcibálták jobbra-balra, minden tagnál kikötött, aztán a gitáros azzal fogta le a bundokat, és az énekesnő dekoltázsában is pihent kicsit. Volt egy-két jó momentum, ami megmosolyogtatott, főleg, mikor parancsot kaptak a srácok arra, hogy a pólójukat vegyék le és pörgessék a fejük fölött, meg amikor egy szám végén hirtelen hátat fordít az egyik énekes, és elköszön.

A koncerten nagyon jó hangulat volt, összeverődtünk koncertes ismikkel, de mi kicsit kijjebb álltunk, nehogy a végén beváltsák a fenyegetésüket, hogy engem is felkapnak a koncert kellős közepén stagedivingolni (ami egyébként nem a helyes kifejezés, mert úgy tudom azt azok csinálják, akik a színpadon állnak, a crowdsurf az, amire a srác gondolt). Szóval ráztam ám a fejem, mikor mondták: egyszer ki kell próbálnod, tök jó meg izé, mondom nem bízom az idegenekben, tériszonyom van, fejre ejtenek, meg egy csomóan megfogdossák a seggemet. Kell ez nekem? Hát persze, hogy nem. Ed lelkére kötöttem, hogy ha el akarnak rángatni, a földön tart engem. Szerencsére a nagy ellenkezés miatt nem próbálkoztak be vele, de a kiscsajt sikerült rábeszélniük, úgyhogy a koncert elején láttuk az emberek kezén menetelni. 

Lenyomták az összes olyan számot, ami jó, amit ismerek, meg amúgyis én bemelegítettem még itthon, mert munka közben végighallgattam az egyik albumot tőlük. Élőben Elize-nek nagyon jó hangja van, a rucija is tetszett, a színpadi mozgásával sem volt baj. Nagyon szép arca van, a haja is nagyon szép, bár oldalról annyira nem jött át a hangosítás, azért az élő énekével is meg voltam elégedve. Az ex rasztás énekes, akit elsőre pont amiatt, hogy levágatta a haját, fel sem ismertem (bár így mérföldekkel normálisabban néz ki!), úgy tűnt, kissé mintha unná a koncertet, de összességében eléggé kitettek magukért a srácok.

11kor csörög a telefon, tesó az, de nem tudtam felvenni, mert még nagy búcsúszkodás ment a színpadon, úgyhogy ráírtam egy sms-t, hogy már tülekszünk ki a ruhatárhoz, és két perc múlva kint leszünk. Csodák csodájára, tényleg ott állt már az autóval, amikor kimentünk, fura is volt, hogy nem késett fél órát, ami miatt rendszeresen lemaradunk az utolsó 1-2 számról. Hazafelé még mekiztünk egyet, meg szereztünk dohányt is, és ahhoz képest jó idő volt, hogy mindig megszívom azzal, hogy nem öltözök fel eléggé. Persze most felöltöztem, és szakadt rólam a víz egész koncert alatt, máskor meg pulcsiban tombolok. 

Fél1kor sikerült már ágyba kerülni, néztünk kis agytágító dokfilmet az univerzumról, aztán alvás. Még szerencse, hogy ma szabin vagyok, így eléggé ki tudom aludni a fáradalmakat :)

Hmm-hmm, ez az év is eltelt. Mik voltak a legnagyobb események?

Január-február: kétségek, új telefon
Március: szakít, visszatáncol, szakít, visszatáncol, a szülinapomra emiatt nem is emlékszem. (talán biliárd nyúlékkal és hasztalan unszolás egy moziért)
Április: egy új kapcsolat, nehézkes szabadulás az előző munkahelyről, és egy új munkahely
Május: jól vagyok
Június: Papa Roach, Volt fesztivál, még a hónap közepén is kabátba jártunk
Július: rájövök, hogy körömlakk mániás lettem, szereztem egy vadászgörényt
Augusztus: dög meleg, egy ráckevei fürdőzés, az első új ZP-s élményem egy Mistery Gang koncerttel
Szeptember: rájövök, hogy pillangó mániám is van, sex on the balcony, irány Bécs, és a Poets of the fall koncert
Október: új ágy
November: új (az első) laptop, asszem már nem utálom annyira a kolleganőm, irány Pozsony és a Kamelot koncert
December: saját karácsonyfa, társasjátékos ünnepek és szilveszter, lakástervezés, Nova-Rock tervek

Mivel egész évben nem írtam (dá-dá), ez egy kisebb összefoglaló az évről.

A legemlékezetesebb dolog biztosan Bécs marad, az első közös utazás, az első külföldi kiruccanás egy koncert kedvéért. Minden hónapokkal előbb leszervezve, jegyek megvéve. irány surány. Vonattal, melegben, cicanadrágban, dől rólunk a víz, felfedezzük a pattintós szofi szépségét, feltankolunk fejenként 50 euróval, szállás utolsó pillanatban lefoglalva. Bánom, hogy nem vittem rágcsát az útra, de így is fel voltam pakolva, kabát begyűrve a táskába, mint utólag kiderült, minek? 20-30 fok volt egész végig.. Beérkezünk a nyugati pályaudvarra, húdejó, ez már Bécs, már most imádom ezt a helyet, pedig épp szürkeség volt, hülye magyarok mentek el mellettünk, mi pedig elszívtuk az első cigit így 4 óra utazás után. 

A pályaudvar maga egy rohadt nagy pláza, kerestünk is rögtön kajáldát, meg élelmiszer boltot, kitaláltam magamra a gasztro turista kifejezést, kóstoltunk egy euróért egy eszméletlen mekis hamburgert (ranchburgert), aztán kábé azon is éltünk. A Merkúrba tévedtünk be, kifolyt a szemem a sorok között, egyrészt az árak miatt, másrészt mert nyoma sem volt az otthoni cuccoknak, csakis a világmárkáknak. Szép-szép, ide még visszatérünk, de induljunk már el a helyre, mert még meg is kell találni. Napijegyet vettünk az automatából, hogy tudjunk utazgatni, és hülye fejünkkel a három és fél órát mászkálással töltöttük, ahelyett, hogy bejelentkeztünk volna a szállásra. Indulandó a metróra, tökjó, egész jól értek németül, volt nálunk metrótérkép, útvonalterv a helyig. Loholtunk, el is késtünk, innivalót kint hagytuk, eldugva, hogy majd visszafelé felkapjuk. Kiderült, két előzenekar is van a Poets előtt, hát ittunk egyet, meg kiálltunk cigizni. Fúdejó, pici klubocska ez, kábé dürer kert kisterem, két csapos csajszi, közben tanakodunk, hogy kéne angolul mondani, hogy 2 cent whiskyt kérek 3 deci kólával? Kérjél egyszerűbbet, mert ezt nem tudom elmakogni.. Közben megüti a fülem, hogy magyarul beszélnek ezek egymás közt, leborulok a pultra, csaj csak néz, na mondom akkor magyarul: kérek két cent whiskyt meg egy kólát hozzá, magamnak meg egy bacardi breezert... 

Pohár betétdíj, igen, erről már tudtam, csoda, hogy Magyarországon ez még nincs bevezetve. Kicsit a Nova Rockos időkre emlékeztetett. Elkezdődik a koncert, vadul fényképezek, az énekes eszméletlen módon szét volt csapva, jó volt a műsor, aztán utolsó szám előtt el kell indulnunk, mert csak éjfélig lehet bejelentkezni a motelba. Rohanás, a recepción kiderül, hogy éjjel 2ig van bejelentkezés, fúdejó, maradhattunk volna. Otthon kiderül, hogy ez volt az utolsó szám, amit hallottunk, és nem maradtunk le semmiről :) Elsőre nem jó a belépőkártya, visszamegyünk, másodjára már sikerül, éjszaka kaja után kajtatás, meki épphogy nyitva, újabb ranchburger, tusolás, alvás, másnap reggeli keresgélés, kiderült egy utcányira van egy Penny market, szal vettünk valami zsömlét, meg felvágottat, meg kenegetőst alá. 11-ig ki kell jelentkezni, hát megint pont időben, vissza az állomásra, menjünk várost nézni! Sok óra még a vonatig, irány a Stephansplatz, mert ott van zöldség, kiültünk a parkba, fényképezkedtünk a dómnál, váltottunk ki eurót jó sok dohányért, aminek egy részét a Manner Shopban, másik részét a Merkurban költöttünk el. Ez Mozart városa, minden második bolt Mozart volt, csoki, marcipán, ereklyék, éttermek, minden Mozart körül forgott. A Merkurban szereztünk mindenkinek vásárfiát, vettünk sokféle csipszet, vettünk egy Cannabis teát (definomvolt), aztán 5 perccel a vonat indulása előtt szereztünk az állomáson finom boxos tésztát, én carbonara-sat, Ed meg négysajtosat, egyik finomabb volt, mint a másik. Gyors cigi, aztán futás a vonatra, elkezdtünk kajálni és nagyon-nagyon ízlett. 

Fura, mert Bécsben ugyan minden drágább, de nem is találsz selejt árut. A kaját mérföldekkel jobbak, mint itthon, még a legolcsóbb kolbász is jobb volt, mint itthon a legfinomabb. Kissé csalódás volt így hazajönni, vágyakozva a carbonara tészta után..

Újra tanulok vezetni, azaz próbálok rutint szerezni, de a borsos tarifa mellett ez igen nehéz. 

Pozsonyba már egy automata Priussal mentünk, tanulóautó ez is, kolleginám, oktatóm, párom tartott velem. Sok óra utazás után kiértünk a határra, elhagyatott határátkelő, aztán hipp-hopp, már a helynél voltunk. Előzenekar nem volt rossz, Katiék addig pizzáztak, végigtomboltuk a Kamelotot, de csak üdítőt ittam. A koncert jó sokáig tartott, Kati már keresett minket, utána elbattyogtunk a szállásra, én élménybeszámolót tartottam, aztán másnap reggel igyekeztünk egy boltot találni. Semmi sem volt nyitva. Attól féltünk, hogy november végén lesz a koncert, és biztos hideg lesz, meg hó, aztán nem tudunk majd kocsival menni. De sem hideg nem volt igazán, havat 2013 év végén még csak nem is láttunk. Szóval másnap reggel kitaláltuk, hogy menjünk gasztroturistáskodni, így bemásztunk a Pozsonyi tescoba, jóval kevesebb euróval a zsebünkben több cuccot tudtunk venni. Olcsóbb minden, mint Bécsben. Irány a kocsi, reggeliztünk, aztán elindultunk Sopronba. Én kábé végigaludtam az utat, szóval nem voltam igazán képben, de mintha láttam volna elsuhanni a határátkelőt az ablakból (WTF?!).. Hát nem szóltak nekünk, de igazából Sopron után visszaindultunk Goalsba. Egy szemétdomb mellett tanyáztunk le, kissé csöpörgött már az eső, aztán beértünk a kis faluba, ahol esélyem sem volt elmenni pisilni. Zoli előállt az ötlettel, benzinkútra megyünk pisilni, szóval Goalsból megint visszaértünk Magyarországra. Szép kis túra volt, Katitól hazafelé én vezettem a Priust, amit kábé egy majom is tudna kezelni az automata váltó miatt. 

Még a nyáron kitaláltam, hogy nekem kell egy háziállat, de halat minek, talán valami kistestű rágcsáló, mire rábeszéltek a vadászgörényre. Ok, úgyis tetszik az ötlet, hát most kipróbálom, milyen egy görény, hogy nekem való-e, aztán majd meglátjuk. Megkaptam Kati görényét a szükséges felszerelésekkel együtt, aztán kezdődhetett a tapasztalás.

1. Nem olyan büdös, mint bárki hiszi, inkább olyan fűszerkert illata van a pézsma miatt.
2. Rohadt módon harapós, ha elhanyagolják, és az elején velem még dominancia harcot is vívott.
3. Kevésbé fáj a harapása, mint a macskától szerzett sérülések, a görény legalább nem lyukasztja át az ember bőrét.
4. Nem működik az a gyakorlat, hogy kéthetente utaztatjuk, mert teljesen megőrül tőle. Állandó otthona lett a szobám, és sikerült a családnak is megbarátkoznia vele.
5. Csendes, és mozgékony, a körmei susognak a padlón, amúgy semmilyen hangot nem ad ki azon kívül, hogy néha makog, ha elemében van, és szuszog, ha alszik.
6. Igazi bajkeverő, bár nem rág szét semmit, de határozottan ajtó-, papucs-, és zacskómániája van. Az ajtót csak kaparja, hogy ki akar menni, a papucsot szereti szétrágni, a zacskóval meg minél nagyobb zajt csap, annál jobb.
7. Van, hogy sokat hisztizik teljesen ok nélkül, így már akkor sem hittem a hisztinek, amikor beakadt a körme a pulcsiba, leverte az itatója pipáját, vagy összefosta az egész ketrecet.
8. Ezen a vakarózáson még mindig halálra röhögöm magam. Kiesik a függőágyból, annyira vakarózik.
9. Lop, ha nem figyelek oda, például csak úgy ürügyből kinyalja a maradék kakaót a bögréből, a következő pillanatban aztán ellopja a kanalat és az ágy meg a fal közé rejti. Ez hónapokig nem is kerül elő.
10. Semmi fontos, értékes dolog nem lehet a földön, vagy abban a magasságban, amit elér.
11. Séta közben beszarik a kutyáktól, úgyhogy meg kell ölelgetni, kézbe venni és úgy vinni tovább.
12. Idős a görényem, szóval nem annyira mozgékony és hamar kifárad, többet is alszik, mint egy fiatalabb. De az biztos, hogy ha ő kinyúlik, örökbe fogadok egy kicsi görényt :)

Jó látni, hogy valamerre tart az életem. Anyuék lökdösik tesót, hogy alakítson ki magának külön bejárattal egy kis előszobát, szóval nyáron ezzel fogunk foglalkozni. Közben én is kitalálom, hogy van egy emeletem, és külön bejáratot akarok. Megkezdem a tervezést, és tesó előáll egy jobb ötlettel. Más elrendezés, de működőképes. Tavasszal építési terv lesz belőle, amit tesóval közösen nyújtunk be.

Én tényleg vártam egy évet, hogy helyreálljon a régi blog, de ezt már aztán tényleg nem hagyhatom írott szó nélkül. Muszáj lesz az önkifejezésnek eme formáját tovább folytatnom, ha nem is rendszeresen, de hellyel-közzel biztosan. Lusta vagyok konvertálni a régi postokat ide is, szóval legyen ez egy tiszta lap. A régi végleg bezárt, címe immáron senkinek sem elérhető.