Majdnem vége a nyárnak, és bizony sikerült egy-két élményt is átélni.

Miután úgy döntöttünk, hogy összeismertetjük a családjainkat, áthívtuk Ed szüleit grillpartira. Egész jól ment, zökkenőmentesen, szülők tegezőviszonyba kerültek. Másfél hónapra rá mi mentünk át Ed szüleihez nyúl és kacsahúst enni, (jelentem a nyuszi finom volt!) ahol a család apraja-nagyja megjelent. Végre tiszta, hogy ki kinek a mije, összeismerkedtem a maradék rokonsággal is, hallgattam családi történeteket, megkedveltem 1-2 embert, és régi fotókat is láttam Edről gyerekkorában (hehe :D). Anyuék is csak jókat nyilatkoztak, apunak tetszettek a kacsák, meg a kriplikutya, én az új macskával barátkoztam össze.

Apropó kisállat: apám fűzi anyámat, hogy végre legyen kutyánk. Már kitalálta a helyét is, most válogatunk, melyik fajta illene hozzánk leginkább. Bár eleinte apu is ellene volt, most végre beadta a derekát, mert ő is mindig szeretett volna kutyát a házba. Még egy kis puhítás, és úgy néz ki, jövő tavasszal elkezdhetünk keresgélni! :)

Sajnos görénykém nem járt ilyen jól.. Megjelent a hátán egy csomó, aztán az oldalán, aztán felpuffadt a feje. Utóbbi lehet rovarcsípés/allergia, az orvos is csak nézett, hogy mi van. Miután kimondta az ítéletet, hogy sajnos rosszindulatú daganata van és belsőleg is átterjedt nagy valószínűséggel, kapott gyulladáscsökkentő és immunerősítő injekciót, ami most úgy néz ki használ. Műteni nem érdemes, 3 hónap sem telne bele és újra kijönne rajta valami. Etetjük szelénnel is, hátha..

A balszerencse lehetne a második nevünk Eddel. Az agárdi kempingezés úgy kezdődött, hogy Ednek az autóba, Velencétől nem messze jutott eszébe, hogy otthon maradt a pénze, amit a nyaralásra, külön borítékban tett félre. Másodszorra a fürdőgatya, amit nemrég vettünk, nem volt jó rá. Aztán mindennap volt vihar, és baromi hideg volt a tó vize, szóval nem sűrűn tudtunk fürdeni. Ennyi monszunt túlélni egy sátorral, csodálom, hogy sikerült.

Na de azért volt néha szerencsés napunk is. Nem túl meleg, felhős napokra időzítettük a biciklizést, ami nem mellesleg baromi jó volt. Ha nekem valaki előre megmondja, hogy több, mint 90 kilométert fogok letekerni két nap alatt, a pofájába röhögök, az biztos. De megcsináltam, ha másnap kissé fáradtan is. Láttuk az Ingó köveket, a Katonai emlékparkot, néhány kikötőt, kenu versenypályát, strandot, megnéztük a korzót is. Második nap Velencétől már dörgős-villámlós viharban, szakadó esőben tekertünk a kihalt terepen végig. Kissé ijesztő volt végigélni a vihart egy sátorban, ami épphogy megvédett minket az esőtől..

Eddel úgy döntöttünk, mostantól közös lesz a kassza, és elindítjuk az OTP lakástakarékot, így négy év múlva már meg tudjuk csinálni a lakásunk szerkezetét. Nyaraláskor úgy tűnt, jó ötlet a közös kassza, ebből fizettünk mindent. Összeadva rendeztük a tartozásainkat is. Kéményépítés lesz augusztus végén, szóval át kell rendezni az emeleten mindkét szobát.

A biciklitúra után rákattantunk a félig túra, félig városi biciklikre, szóval nekiálltunk gyűjtögetni rá. Így megússzuk a bejárás költségét :) Szóval előbb bicikli, aztán tévé, aztán autó. Az utolsó nagy falat lesz, tudom.

Kaptunk ajándékba egy bonsai fát, amit Ed választott és ő gondoz. Karácsonyra lesz nekem is egy :)