Na most már télleg kéne fát vágni..

Reggel ahogy felébredtem (értsd: olyan fél 10 körül), felöltöztem és kimentem fát aprítani. Hűs decemberi nap volt, a reggeli napsugarak finoman simogatták a bőröm. Valahonnan messziről munka zaja hallatszott, bár az idilli képből kimaradt a madárcsicsergés, valószínűleg azért, mert már befagyott a seggük, esetleg mert hangosan üvöltött a telefonomon a metál? Ki tudja..

Talán egy havi tüzelőt sikerült csinálnom, mindössze délig dolgoztam ezen. A kezem kikészült, és már baromi éhes voltam, mert ugye sosem reggelizek.. Ezek után leültem enni, néztem a Dokikat, aludtam egyet, és nekiálltam kockulni. Szerintem ma pihentem a legtöbbet, mióta itthon vagyok.

Konklúzió (mert az is van): faszér megyek szabira, mikor itthon is ugyanúgy dolgozom???