Jajj de nem tudok megbarátkozni ezzel a felülettel.. Ha lesz majd bennem elég kreativitás, átviszem a blogot a wordpressre..

Megpróbálom bevezetni a szokást, hogy minden nap írok. Mondjuk így kissé laposabb lesz az olvasnivaló, mivel nem minden nap történik valami érdekes, de nekem mindenképp jó terápia lesz feldolgozni az eseményeket (legalábbis ezt mondják az okosok).

Kezdjük a tegnappal:

Itthon dolgoztam, gondoltam bírnom kell az éjszakát, így bevágtam egy +20%-os koffeines energiaitalt, amitől remegett a kezem körömfestéskor és doboltam a lábammal meló közben. Dejó lenne aludni egyet délután, még a koncert előtt, de örülök, ha időben elkészülök és nem késsük le a buszt. 

Ötkor még azon szenvedtem, hogy a webshopba elindítsam a képfeltöltést, úgyhogy negyedkor álltam fel a helyemről, és nekiálltam öltözködni. Gyorsba kitaláltam, hogy fél7kor indul a buszunk, nem maradunk le így se semmiről, mert 7 óra van kiírva kezdésnek, meg két előzenekar. 

Szóval készülődök, korog a gyomrom, kérdem aput, hogy hol van az ötre beígért sült szalonna vacsorára? Ötkor még csak a tüzet gyújtja meg, na mondom ebből se lesz időben kaja, csinálok gyorsba egy smack tésztát, de csak brutál csípős van itthon. Feljavítottam némi tejföllel, és kutyafuttomban, öltözés-sminkelés közben kapok be belőle egy-egy falatot. A buszhoz tartva észreveszem, hogy valami dzsuva van a frissen waxolt bakancsomon, hát nem egy darab smack tészta kuporgott rajta? A jegyet majdnem otthon hagytuk, az ajtóból fordultam vissza, hogy felkapjam.

Első alkalom, hogy tényleg időre elkészülök, meg is kajálok, úgyhogy a desszertet már csak a buszon eszem meg egy piskótamackó formájában. Dübörgünk a buszon, aztán a másik buszon, aztán a villamoson, beérünk a helyre, na vajon a cigit hogy oldották meg? Mert elvileg csak egy belépésre jogosít a jegy, és más kijáratról nem tudok. Hát megoldották. Másik ajtón kell kimenni egy kerthelyiségbe, így leülünk egy asztalhoz a frissen szerzett boroskólánkkal meg a rumos kólánkkal. Esküszöm, be fogok szerezni egy üveg Captain Morgant, állati jó íze van annak a rumnak! Külön örültem, hogy két citromkarika is landolt a jég mellett a poharamban (a citromos kólára még tavaly nyáron figyeltem fel, azóta ez a kedvenc).

Egyszer csak odavágódik hozzánk két srác, hogy leülhetnek-e? Arrébb csúszunk, erre megszólal az egyik: jöttünk barátkozni. Na mondom ebből koncertes ismertség lesz. És télleg. Trollkodni akartak, zavarni, meg kellemetlenkedni, de aztán a  fagyi visszanyalt, és rájöttek, hogy normálisak vagyunk, és hogy ez milyen ritka. Cseverésztünk kicsit, aztán mellénk huppant egy csajszi meg egy srác, újdonsült ismerőseink ismerősei, így azokkal is leálltunk csevegni. Kiderült, a csajszi kicsit fanatikus, rajzolt egy képet Elize-ről, amit majd oda akar adni, ha lesz dedikálás, bár ő is simán odaadhatta volna koncert közben neki, amikor egy plüssmackót vágott be a színpadra valaki a tömegből. Azt a szegény mackót hurcibálták jobbra-balra, minden tagnál kikötött, aztán a gitáros azzal fogta le a bundokat, és az énekesnő dekoltázsában is pihent kicsit. Volt egy-két jó momentum, ami megmosolyogtatott, főleg, mikor parancsot kaptak a srácok arra, hogy a pólójukat vegyék le és pörgessék a fejük fölött, meg amikor egy szám végén hirtelen hátat fordít az egyik énekes, és elköszön.

A koncerten nagyon jó hangulat volt, összeverődtünk koncertes ismikkel, de mi kicsit kijjebb álltunk, nehogy a végén beváltsák a fenyegetésüket, hogy engem is felkapnak a koncert kellős közepén stagedivingolni (ami egyébként nem a helyes kifejezés, mert úgy tudom azt azok csinálják, akik a színpadon állnak, a crowdsurf az, amire a srác gondolt). Szóval ráztam ám a fejem, mikor mondták: egyszer ki kell próbálnod, tök jó meg izé, mondom nem bízom az idegenekben, tériszonyom van, fejre ejtenek, meg egy csomóan megfogdossák a seggemet. Kell ez nekem? Hát persze, hogy nem. Ed lelkére kötöttem, hogy ha el akarnak rángatni, a földön tart engem. Szerencsére a nagy ellenkezés miatt nem próbálkoztak be vele, de a kiscsajt sikerült rábeszélniük, úgyhogy a koncert elején láttuk az emberek kezén menetelni. 

Lenyomták az összes olyan számot, ami jó, amit ismerek, meg amúgyis én bemelegítettem még itthon, mert munka közben végighallgattam az egyik albumot tőlük. Élőben Elize-nek nagyon jó hangja van, a rucija is tetszett, a színpadi mozgásával sem volt baj. Nagyon szép arca van, a haja is nagyon szép, bár oldalról annyira nem jött át a hangosítás, azért az élő énekével is meg voltam elégedve. Az ex rasztás énekes, akit elsőre pont amiatt, hogy levágatta a haját, fel sem ismertem (bár így mérföldekkel normálisabban néz ki!), úgy tűnt, kissé mintha unná a koncertet, de összességében eléggé kitettek magukért a srácok.

11kor csörög a telefon, tesó az, de nem tudtam felvenni, mert még nagy búcsúszkodás ment a színpadon, úgyhogy ráírtam egy sms-t, hogy már tülekszünk ki a ruhatárhoz, és két perc múlva kint leszünk. Csodák csodájára, tényleg ott állt már az autóval, amikor kimentünk, fura is volt, hogy nem késett fél órát, ami miatt rendszeresen lemaradunk az utolsó 1-2 számról. Hazafelé még mekiztünk egyet, meg szereztünk dohányt is, és ahhoz képest jó idő volt, hogy mindig megszívom azzal, hogy nem öltözök fel eléggé. Persze most felöltöztem, és szakadt rólam a víz egész koncert alatt, máskor meg pulcsiban tombolok. 

Fél1kor sikerült már ágyba kerülni, néztünk kis agytágító dokfilmet az univerzumról, aztán alvás. Még szerencse, hogy ma szabin vagyok, így eléggé ki tudom aludni a fáradalmakat :)