Azt álmodtam valamelyik nap, hogy egy Kamelot koncert előtt ácsorgok, és nem mehetek be. Nincs jegyem, pedig nagy a zsibongás, a hangulat, és izgalommal várakozik mindenki. Szar érzés, amikor a vágyott dolog egy karnyújtásnyira van, mégis oly messze..

Már második napja itthon dolgozom, ha nagy leszek, lesz támlás székem és egy normális asztalom. Jelenleg elfekszem magam az ágyban, félig ülve, mert így legalább nem akarok megfagyni.

Érdekes, múlt hét hétfőn még kint ütögettük a tollaslabdát az udvaron, azóta viszont nem volt szélmentes idő, de még 20 fok körüli meleg sem. Nem kívánom a fagyit. De ha nékem sok pénzem lesz, bevásárolok Snickers, Mars, meg Bounty jégkrémet a tacskóban.

Rám férne már egy tatarozás így tél végére, száraz a bőröm, csúnyák a körmeim, a hajam meg már három színű lett, köszönhetően annak, hogy a vége kifakult, szóval egy hajvágás sem ártana. Beszereztem pár új ruhát, de mit érek vele, ha fel sem tudom venni? Olyan, mintha megint ősz lenne, csak nyár nélkül. Sokszor vagyok fáradt/unott/depressziós/ingerlékeny, nem tudom, hogy ezen mindenki átesik-e ilyenkor, vagy csak én vágyódom ennyire a meleg, meg a nyár után..

Kezdtem örülni, amikor közteresek lepték el szeretett kis városomat, és szorgosan vágták a füvet, meg a levendula bokrokat tövestül tépték ki. Majdnem mondtam már nekik, hogy fizetek, csak vigyétek el innen őket jóóó messze. Aztán másnap látom, hogy a levendula állomány kicsit sem csökkent, mindössze visszább vagdosták őket, mert elkezdtek burjánzani. Nem elég, hogy két napig levendula felhőben úszott a város (hálistennek pont akkor szabadul fel belőle a legtöbb illat, amikor vágják őket), majd lesz megint olyan időszak, amikor meg akarunk tőle fulladni. Kész, ez itt Orwell regénye nagyban, leszedálnak minket, aztán jól kimossák az agyunkat.

Igen, a levendula és a majmok iránti utálatom erősödött, párhuzamosan a pillangók iránti imádatommal.

Varrtam a görénynek egy függőágyat, de látom már a segge a földön van, szóval ezek szerint nem lett túl masszív a cucc.

Az idei volt életem legrosszabb szülinapja. A nagy pizzázós szervezkedés jól megbosszulta magát, az utolsó pillanatban kellett lemondanom, mert kedves kolleganőm a bandájával nem jelent meg. Mivel két turnusban vártuk az embereket, így nem akartunk ketten ott ülni, mint a díszfaszok, így áttettük a bulit haza. A torta legalább finom lett, de érzékeny lelkemnek nem tettek jót a megjegyzések az egyik kelletlen vendégtől.